Sokszor írtam már a pozicionálásról, és annak fontosságáról, hogy valójában az határozza meg, hogy hol is akarunk, vagy hol is helyezkedünk el a versenyben. De milyen stratégiák vannak? Hogyan érdemes ezeket megválasztani? Általában a kiskereskedelemben a szolgáltatási szintek és a választék alapján tudjuk ezeket alakítani, és ezek függvényében 4 nagy csoportba tudjuk magunkat besorolni.

1. Bloominkdale’s típusú üzletek, ahol az áruválaszték széles, tehát sokféle terméket árusítanak, és a hozzáadott értékük magas. Ilyen helyeken a bolti atmoszféra, az áruminősége, illetve a szolgáltatások is magas presztízs értékekkel bírnak. Ezeknek az üzleteknek az imázsuk a legjelentősebb.
2. Tiffany üzlettípus, ahol az áruválaszték speciális, vagy szűk inkább, tehát kevés típusú terméket tartanak, de típusonként nagyon sok fajtát. Nagy árréssel dolgoznak, mert általában az ilyen helyeken kicsi a forgalom
3. Kinney Shoes típusú üzletek, ahol az áruválaszték szintén szűk, viszont a központi beszerzés és a kiváló elosztáspolitikájuk miatt alacsonyak a költségeik, így alacsony árréssel tudnak működni.
4. K-Mart üzlettípus, ahol az választék széles, viszont a hozzáadott érték roppant alacsony. Ezzel szemben viszont nagy forgalomra tudnak szert tenni, mivel alacsony árréssel tudnak dolgozni.

A Parasuraman és társai (1985) által kidolgozott “szolgáltatásminőség-modell” a szolgáltatásnyújtás azon mozzanatait foglalja össze, amelyek alapján a szolgáltató az elvárt minőségű szolgáltatást nyújthatja a fogyasztónak. A modell alapvetően a szolgáltatások jellemzőiből és sajátosságaiból öt olyan “rést” határoz meg, amelyek a szolgáltatás sikertelenségét okozhatják. A modell azt mutatja meg, hogy az igénybe vevők minőségérzetének kialakulása folyamán kommunikációs elcsúszások vannak, melyek együttesen okozzák az ügyféltapasztalatok és ügyfélelvárások eltéréseit. Tehát, ha mi szolgáltatást nyújtunk nem árt ha ismerjük ennek a modellnek az elemeit, lényegét, részeit.

GAP-modell
1. Nem tudni mit vár el az ügyfél, ez az ismereti rés, abból adódhat, hogy a fogyasztók elvárásait a menedzsment rosszul ítéli meg.
2. Rossz minőségi sztenderdek, (sztenderdek rés), a menedzsment a vevők elvárásaival kapcsolatos elképzelései és a vevői igények szolgáltatásra vonatkozó specifikációkban történő megjelenése közötti eltérés.
3. Szolgáltatás nyújtás csapdája (szolgáltatás rés), a fogyasztó által elvárt szolgáltatásminőség, és a tapasztalat közötti különbséget írja le.
4. Amikor az ígéretek nem egyeznek a valósággal, (kommunikációs rés), a belső és külső kommunikáció, és egyéb közvetett információ, valamint a nyújtott szolgáltatás között észlelt eltérés okozhatja.
5. Amikor az ügyfél nem az elvárt szolgáltatást kapja (teljesítési rés), a vevő által elvárt és a ténylegesen észlelt minőség közötti eltérés.

Tehát ez az öt rés felhívja a figyelmünket mind arra, amik csökkenthetik az ügyfélpanaszokat, illetve ezt figyelembe véve, nagyobb eséllyel köszönthetünk majd visszatérő vásárlókat. 2002-ben Lovelock és Wright plusz három rést adott a már meglévőkhöz, az ők nézetei szerint.

1. Kommunikációs rés, a belső kommunikáció rés és a külső kommunikáció, és egyéb közvetett információ, valamint a nyújtott szolgáltatás közötti eltérés okozhatja. Gyakran a vállalat nem képes az ígéretnek megfelelő szolgáltatás nyújtására. Ha bele gondolunk, ez valójában minden vállalkozónál probléma lehet, figyelnünk kell hogy a közönség felé mit kommunikálunk, és hogy azok megegyezzenek a valósággal.
2. Észlelt rés, a fogyasztó észleléséből adódó eltérések.
3. Értelmezés rés, a szolgáltatás igénybe vevői nem értelmezik úgy a kommunikációban megfogalmazottakat, ahogy a vállalat szerette volna. Tehát itt a dekódolásnál hiba történt, végig kell gondolnunk, hogy ha tömegesen értették félre miért lehetett ez.

Nektek mi a véleményetek erről? Ismertétek a GAP-modellt ez előtt? Írjátok meg kommentbe!

 Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!

Facebookon
Instagramon
Weboldalon

Mi is az a szolgáltatás? A szolgáltatás minden olyan cselekvés, vagy teljesítmény, amelyet az egyik fél felajánlhat a másiknak, és ami lényegében nem tárgyiasult, és nem eredményez tulajdonjogot semmi fölött. 
Veletek is előfordult már az az érzés, hogy amikor a marketingről olvastok mindig csak a termékekkel kapcsolatos tényekről, megoldásokról, és lehetőségekről írnak? Ha belegondolunk a klasszikus 4P-t is a termékekre vetítik rá, illetve ezen halad végig a marketing terv is. Természetesen a 4P-t is át lehet formálni a szolgáltatások nézőpontjára, csak ahhoz kevesebb ötletet találunk.

Pontosan ezért jött létre egy külön tudományág a szolgáltatásmarketing. Ennek minden szeglete a szolgáltatások körül forog, de ami a legfontosabb a HIPI-elv, amelyre épül a legtöbb dolog. A marketing nézőpontjából a szolgáltatások a fizikai terméktől való különböztetés négy elsődleges tulajdonságát foglalja magába.

H - (heterogeneity) Változékonyság, a szolgáltató teljesítménye és az igénybe vevő által tapasztalt szolgáltatás természeténél fogva térben és időben változó, tehát a heterogenitás az emberi tényező következménye. A szolgáltatások több-kevesebb elemét személyek nyújtják, ezek munkateljesítménye időben ingadozó, ezenkívül a többszemélyes szolgáltatások színvonala az egyes személyek eltérő képességei következtében térben is változó. A heterogenitás kockázata annál nagyobb, minél nagyobb a szolgáltatás személyi aránya a dolog tényezőkhöz képest.

I - (intangivility) Megfoghatatlanság, a szolgáltatásról érzékszervi úton nem tudunk információt szerezni, mert nem tapintható, nem ízlelhető, nem szagolható, nem látható. Megismeréséhez a vevőnek át kell élnie a szolgáltatást, tehát ezek tapasztalati termékek.

P - (perishability) Romlékonyság, a ma el nem fogyasztott szolgáltatás nem pótolható, “elveszett” forgalmat jelent. Azt is jelenti ez, hogy a szolgáltatás végterméke nem helyezhető el a készáruraktárban. Mindez természetesen a nem-fizikai problémamegoldásra vonatkozik, például maga a hajvágás művelete.

I - (inseparability) Elválaszthatatlanság, a szolgáltatás nyújtása és felhasználása időben és térben elválaszthatatlan egymástól, azaz a termelés és a fogyasztás egy időben megy végbe a szolgáltató frontszemélyzete és az igénybe vevő jelenlétében. Az igénybe vevő a szolgáltatási folyamatban aktívan részt vesz.

Viszont a kiskereskedők életébe is be lehet csempészni szolgáltatásokat, amellyel a vásárlási élményt tudják növelni. Élmény lehet akár maga az árukínálat is, az üzlet hangulata, hozzáértő segítőkész személyzet.
A szolgáltatások célja lehet még, hogy elnyerjék vásárlóik lojalitását, vagy hogy megkülönböztessék magukat a versenytársaktól.

A szolgáltatásorientáció 3 dimenziója alapján, lehet :
1. Szolgáltatások száma, vagy széles körű, személyre szabott, vagy standardizált. Itt teljesen nyilvánvaló, hogy a személyre szabottal lehet nagyobb sikert elérni, viszont a standardizált a költséghatékonyabb.
2. Szolgáltatások hatóköre szerint lehet, szegmentált, törzsvevőkre koncentráló, vagy minden fogyasztóra érvényes.
3. Szolgáltatásnyújtás szerint lehet aktív vagy passzív, tehát proaktívan automatikusan nyújtott, vagy igényelhető.

Nektek mi a véleményetek erről? Ti szeretitek, ha egy üzletben a termékeken kívül valamilyen plusz szolgáltatást is kaptok? Írjátok meg kommentbe!

 Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!

Facebookon
Instagramon
Weboldalon

Mi is a kiskereskedelmi marketing? A kereskedők marketing tevékenysége, így az ellátási lánc marketing tevékenysége, gyakran elsősorban a kiskereskedőkre leszűkített értelmezés.Először is nézzük meg, hogy honnan indult a kiskereskedelmi marketing. Miért volt szükség egyáltalán változásra? Mi idézte ezt elő? Hogyan tudnak alkalmazkodni ehhez a kereskedők? Ha tovább olvassátok mindenre választ kaphattok!

A kiskereskedők általában trade marketinget alkalmaznak, amely a termelő, gyártó, kereskedő vállalatok kapcsolati hálóját takarja, amelynek fókuszában az ellátási lánc, kölcsönös marketingtevékenység, és ennek során a végső fogyasztók igényei szerint a kereskedelem tárgyát képző terméket, szolgáltatást együttesen menedzselik. Ennek része lehet a kategóriamenedzsment, és az értékesítésösztönzés is.

A trade marketing amellett, hogy ha önállóan végzik stratégiai szintre emelheti a vállalkozást, meghatározza az értékesítést, a logisztikát, illetve a kontrollingot is. Funkciója maga a stratégia alkotás, amely a vállalati célokhoz igazodik, tehát az értékesítéspolitika. Menedzsment feladatokat lát el, azonkívül, hogy a közvetít a gyártó és a vevő között, még a marketingkutatás és az értékesítés elemzés is ide tartozik. Operatív feladatokat is ellát, ahol folyamatosan felmérik az igényeket, adatbázisokat kezel.

A kiskereskedelem marketing része még az Efficient Consumer Response (ECR), ami a hatékony válaszadás a fogyasztó részére. Tehát azt jelenti, hogy a vásárlói igényekre adott válasz a termékhez/szolgáltatáshoz való hozzájutás kapcsán, hogy megfelelő helyen, időben és áron egyszerre jelenjen meg.

Na és hogy miért jelentek meg új trendek a kiskereskedelemben? Mert a verseny erősödik, az online világ teret hódított magának, mert a technológia fejlődik, és mert muszáj nekik követni az igényváltozásokat, és megérteni a vásárlóikat.
Pop-up shop-okat hoztak létre, amelyek ideiglenes vagy időszakos üzletek, és ezek általában bizonyos eseményekhez kapcsolódnak. 
CSR tevékenységeket hoztak létre, ami a társadalmi felelősségvállalást jelenti. A társadalmi felelősségvállalás jelentése sokrétű: szociális érzékenység, környezettudatosság, etikus magatartás, tiszta verseny betartása, esélyegyenlőség, átláthatóság. Egy gazdasági társaság a tulajdonosok által elvárt nyereség mellett, egyéb funkciói, alapelvei és működése mellett a társadalom iránti felelősségének is tudatában van, magatartását, cselekedeteit, politikáját ez szerint alakítja ki.

Ami pedig a legfontosabb és minden kereskedőnek be kell vezetnie, ha maradni akar a piacon, az az élmény marketing. Ez egy magas szintű gazdasági tevékenység és megkülönböztetés kettős igényének alapegysége az élményérték. A szolgáltatásélmény alapja, kiindulópontja lehet racionális, de alapvetően emocionális, hedonista jellegű. A jó színvonalú szolgáltatásnyújtás akár már önmagában is szolgáltatásélmény lehet. 
A fogyasztói utazás során a lehető legtöbb kapcsolati pont azonosítása szükséges a fogyasztó élmény-keresésétől, az élmény átéléséén keresztül az emlékek létrejöttéig, elraktározódásáig, újraértékeléséig. Fontos az élmény közege is, mert más párhuzamos élmények, egyéb környezeti, interakciós hatások, korábbi emlékek is hatással vannak az aktuális élményre. Az élmény csúcs- és letörési, kioltódási pontjainak azonosítása is elengedhetetlen.

Mi a véleményetek erről? Szerintetek is szükség volt a változásra? Írjátok meg kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!

Facebookon
Instagramon
Weboldalon

A kereskedelmi elméletek kiskereskedők módszereinek fejlődésére vonatkozó elméletek, melyek megmagyarázzák a kereskedelemben megfigyelt változásokat. Ezeknek az elméleteknek ismerete nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy minél sikeresebbek lehessünk vállalkozásunkban. Hiszen vannak ciklikus, és nem ciklikus fejlődések. Nyilvánvalóan a ciklikus fejlődéseken kell változtatnunk, mivel ez nagyjából olyan, mintha a kígyó mindig a saját farkába harapna.

Ciklikus elméletek, ahol a fejlődés ismétlődő folyamatok eredménye.


1. A kiskereskedelmi harmonika, mely feltételezi, hogy a széles-sekély, és a szűk-mély választékstratégiák váltják egymást. Annyit jelent, hogy ha például élelmiszer üzletünk van, akkor árulunk mondjuk tejet, kenyeret stb., de minden termékből csak két fajtát, ez a széles-sekély választék, hiszen rengeteg termékünk van ( ezért széles), viszont kevés fajtából ( ezért sekély). Viszont, ha van egy barkácsboltunk, ahol árulunk 3 típusú csavart, viszont minden típusból tizenhárom fajtát, akkor szűk-mély a stratégiánk. Mivel csak három típusú termékünk van, ezért szűk, de tizenhárom fajtánk, ezért mély. 
Tehát, ez az elmélet azt mondja, hogy a kiskereskedelmi üzletek harmonika szerűen mozognak, hiszen először csak általános választékot tartanak, majd elkezdenek specializálódni, aztán újra haladnak az általános felé. 
Az áruválaszték specializációjának oka az lehet, hogy a versenyt akarják csökkenteni, vagy kapacitás problémákba ütköztek, a készletezési költségeket akarják csökkenteni, vagy a keresletet szeretnék minél jobban kiszolgálni.
Ennek az elméletnek egyetlen kritikája az, hogy csak a választékpolitikára koncentrál.

2. A kiskereskedelmi kerék, a kevés szolgáltatással rendelkező kereskedőkről szól. Az alacsony árral és működési költséggel robbannak be a piacra, majd később felfelé pozicionálják magukat, esetleg több szolgáltatást vezetnek be, emiatt pedig megemelkednek a költségeik és egyenes aránnyal pedig az eladási ár is. A kerék forgásával az üzlettípus éretté válik és veszít a vonzerejéből, majd eltűnik, esetleg módosított formában újra indul. A felfelé pozicionálás okai lehetnek, hogy a fogyasztói igényeket ki akarják szolgálni, illetve hogy sikeresebbé vált az üzlet. A felfelé pozicionálásnak háromféle módja lehet, hogy csak a szolgáltatások mennyiségét növeljük, vagy új szolgáltatásokat, vagy új szolgáltatást és új árat is bevezetünk.

Nem ciklikus elméletek, ahol a fejlődés folyamatos.

1. Dialektikus megközelítés, melynek során új kiskereskedelmi formák egymástól nagyon különböző üzlettípusok szintéziseként alakulnak ki. Ennek lényege, hogy van egy tézis, egy antitézis, és ezt a kettőt össze vonva jön létre a szintézis. Például van egy szaküzlet (tézis), és egy hagyományos diszkont üzlet (antitézis), és ezeket össze gyúrva létre hozzuk a szakáruházat (szintézis).

2. Evolúciós megközelítés, mely Darwin elméletén alapul. Azt feszegeti, hogy az üzlettípusok mennyire tudnak alkalmazkodni a környezethez, akár a technológiai, jogi környezethez. A verseny során egyfajta szelekció alakul ki, ahol a gyengébbek egyszerűen kihullanak. Célja, hogy minél jobb stratégiát vezessen be, ezzel is a túlélésért küzd.

Mi a véleményetek erről? Szerintetek is így fejlődnek a kiskereskedők? Írjátok meg kommentbe!

 Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!

Facebookon
Instagramon
Weboldalon

Már sok részben említettem, hogy mennyire fontos, hogy jól válasszuk ki a célközönségünket. Ezzel tudjuk a legtöbb költséget megspórolni, és ez döntheti el a cégünk sorsát, hiszen ha rosszul választunk, vagy rosszul mérjük fel a piaci viszonyokat, csődbe vihetjük a vállalkozást. A célpiaci marketing az a folyamat, amelynek során a vállalat részekre osztja a piacot, ezek közül kiválaszt egy vagy néhány piacrészt, és a kiválasztott szegmensre/szegmensekre szabja a marketing mixet.

Jogos a kérdés, hogy de mégis kit célozzunk? Ez a tevékenység 3 lépésből áll. 

1. Piacszegmentáció. Előszőr is, mi is az a piaci szegmentum? Egy olyan vevőcsoport, amelynek szükségletei és igényei hasonlóak, így ha megcélozzuk őket részletesen fel kell mérnünk ezeket. A szegmentálásnak három szintét ismerjük, az általános piaci szegmentáció, amikor mondjuk csak kor alapján, jövedelem alapján stb., határozzuk meg őket, vagy terméktípus szerinti szegmentáció, amikor azokat célozzuk kifejezetten, akik használják azokat a termék típusokat, például, csokoládé. Az utolsó pedig, amikor termékváltozat szerint szegmentálunk, az előző példát ha tovább gondoljuk, akkor mondjuk a csokoládé szelet kedvelőket célozzuk kifejezetten.

Nielsen-Claritas-PRIZM elmélete szerint “irányítószámok” alapján is szegmentálni. Ezeket nem úgy kell elképzelni, hogy ki, hol lakik, mert annak semmi értelme, hanem ki dolgoztak 66 irányítószámot, melyek alapján könnyebben megtalálhatjuk célközönségünket. Ezek mind-mind különböző életmód szerint vannak elkülönítve, iskolázottság, családi életciklus, urbanizáció, faji és etnikai hovatartozás, illetve mobilitás szempontjai szerint.

A másik ilyen modell, ami szintén nagyon elterjedt az ESOMAR társadalmi státusz kategóriák. Három változó alapján épül fel, amelyből két-két változó jelöli ki a csoportba tartozást. Főkereső jelenlegi foglalkozása, befejezett legmagasabb iskolai végzettség, és 10 vagyontárgy birtoklása alapján. Ezeket a szinteket betűvel jelölik, és egy 5X6-os táblázatba lehet őket elhelyezni, A-E3-ig.

A hatékony szegmentációnak a követelményei, hogy azonosíthatóak legyenek a célszemélyek, megkülönböztethető legyen a többi szegmentumtól, mérhetőek legyenek, a méretük akkora legyen, amit még elbír a cég, elérhetőek legyenek, és megtudjuk őket közelíteni.

2. Célpiacok kiválasztásánál öt lehetőségünk van. Ha koncentrált marketinget folytatunk, akkor megkeressük azt a szegmenst, akinek szüksége van a mi termékünkre. Ha termék specializációt folytatunk, akkor mi határozzuk meg a kínálatot, és megvárjuk, amíg kialakult a termék iránti kereslet. Ha a piacra specializálódunk, akkor pedig még mielőtt bármit is tennénk, megkérdezzük, hogy mit szeretnének, és azt a terméket kezdjük gyártani. Szelektív specializáció során, pedig az eddigieket “összekeverve” használjuk. Végezetül pedig, a teljes piacot is lefedhetjük, ha egy olyan termékkel lépnénk be a versenybe.

3. Termék pozicionálás, a vállalati kínálat és imázs tervezésének folyamata, amelynek célja, hogy a vállalat megkülönböztetett helyet foglaljon el a célvásárlók tudatába. Ilyen a termékünknek a konkurenciához mért versenyelőnyeit kell meghatároznunk, és ezt a vásárlók tudtára kell adnunk. Eldönthetjük, hogy a vásárlókban azt ültessük el, hogy a mi termékünk a “jobb”, hisz akkor a fogyasztók a terméket határozottan összekötik a márkával, illetve pozitívan értékelnek. Vagy azt akarjuk, hogy úgy érerezze, hogy megfelelő számára, mert akkor a vásárlói asszociációk nem feltétlenül egyediek a márka szempontjából, de van hogy ez a jobb választás.

Pozicionálási stratégiák közül négyet különböztetünk meg. “Elsőnek lenni” stratégia, amely szerintem nem szorul magyarázatra, hisz magáért beszél. A következő stratégia a kapcsolódás valamilyen versenytársi pozícióhoz, tehát el kell helyezkednünk a versenyben, valamelyik helyen. “Keresd a lyukat” stratégia, itt azon kell törekednünk, hogy a kielégitetlen szegmenseket keressük meg, és szolgáljuk ki őket. Az utolsó pedig a repozicionálás, mely több indok miatt jöhet létre. Vagy válasz egy versenytárs pozicionálására, vagy a vállalatunk úgy dönt, hogy egy új piacot akarunk meghódítani. Akár lehet ez egy alkalmazkodás is, ha esetleg egy új trend tör be a társadalomba, amelyhez mi csatlakozni szeretnénk. De akár a kínált értékét is megváltoztathatjuk, akár fel, vagy le értékelhetjük azt.

Ami pedig elmaradhatatlan az a “hüvelykujjszabály”.
1. Ne pozícionáljunk két szegmens köze!
2. Ne pozicionáljunk az észlelési térkép közepére!
3. Keressük a ki nem szolgált szegmenst!

Nektek mi a véleményetek erről? Ti hogyan határozzátok meg a célközönségeteket? Írjátok meg kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!

Facebookon
Instagramon
Weboldalon

Maga az eladáshelyi marketing az, amivel befolyásolni tudnak minket a boltok. Ez annyit takar, hogy az értékesítés helyszínén lévő eszközökkel próbálnak minket manipulálni. Tágabb értelemben minden kommunikációs üzenetet magába foglal, illetve eszközt, amelyekkel az eladótérben és a bolt közvetlen környezetében van.

A vásárlási folyamat döntési szakaszát akarják befolyásolni, és különböző eszközökkel sikerülhet is nekik, hiszen a vásárlói döntések 70-80%-a az üzletekben dőlnek el. Ilyen eszköz például a “last meter marketing”, ami a vásárlás utolsó egy méterén lévő marketing tevékenység. Lehet sokan nem tudják, de a kassza zónákban lévő áruk, azok a termékek, melyet az ember önmagától nem akarna megvásárolni, nem jutna eszébe olyan dolgokat venni, de ha már meglátta, bedobja a kosárba. Megfigyelték, hogy melyek azok a termékek, amiket az emberek általában nem szoktak vásárolni, ezeket az árukat csupán impulzus vásárlások során kelnek el.

Ahhoz, hogy működjenek ezek a marketing eszközök, kedvező befogadói szituációt kell teremteni, a vásárlónak komfortosan kell éreznie magát, otthonosan kell mozognia az üzletben. Ennek megteremtése érdekében szoktak a háttérben kellemes zenét játszani, ami megint csak egy befolyásoló eszköz, hisz megfigyelték, ha lassú zenét játszanak, a vevők több ideig tartózkodnak a boltban, ha viszont gyors dallamokat hallanak, pikk-pakk bevásárolnak. Esetleg ilyen eszköz még az illatmarketing is, bár ez nem mindig pozitív kimenetelű. Gyorséttermek szokták legtöbbször alkalmazni, hogy az étel illatára kívánd meg Te is. Viszont ruházati üzletekben, vagy élelmiszer láncok már kevésbé szeretik ezt alkalmazni, mert általában negatív visszajelzéseket kapnak. Bár vannak üzletek, amelyeknek tipikus illatuk van, de nem ez a jellemző.

Alapvetően vannak onstore és instore elemek, amelyeket alkalmaznak.
Onstore elemek:
Magának az üzletnek a formája, ha már eleve kiemelkedik a többi épület közül, több kedvünk lesz oda betérni. Az egyértelmű elemek, mint például a fényhatások, feliratok, esetleg az üzlet előtt elhelyezett zászlók, vagy esetleg táblák, amik oda vezetnek minket a helyre.
Viszont ezek semmit sem érnek, ha nincs egy jól berendezett kirakatunk. Teljesen nyilvánvaló, hogy figyelemfelkeltőnek kell lennie, de ezek mellett fontos, hogy informatív is legyen. Tükrözze az áruválasztékot, árszínvonalat, az imázst és a hangulatot is. Időszakosan meg kell újítani, hogy az újdonság erejével hasson a betévedő vásárlókra. Az árcédulák lehetőleg jól láthatóak legyenek, illetve nagyon nagy hiba ha a zsúfoltság érzetét kelti a kirakatunk.

Instore elemek:
Bár a boltok nem vallják be, de maga a járólapok nagysága is egy instore elem. A legtöbb bevásárlóközpontban, azért burkolják nagyon pici járólappal a padlót, hogy lassabban sétáljunk. Hiszen a kis kocsi, amit tolunk magunk előtt nagyon zakatoló hangot ad ki a pici lapok miatt, ezért lassabban fogjuk tolni, hogy ne legyen annyira hangos. Emellett természetesen a padló matricák is ide tartoznak, a táblák, poszterek, illetve a szórólapok is. A bolton belül mindenhol találkozunk marketing eszközzel, a bevásárlókocsin, mérlegen, akár a kis kosáron is, amit a kezünkben viszünk. Mindenki tudja, ha egy ár pirossal van bekeretezve, az akkor akciós. Ezt az üzletvezetők is ismerik, és sok esetben ki is használják, hogy csak úgy egy árat pirossal bekereteznek, és bár nincs mellé írva, hogy akciós, mégis a vevőknek olyan érzésük támad.

Nektek mi a véleményetek erről? Titeket be tudnak csapni ezek az eszközök? Írjátok meg kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
Facebookon
Instagramon
Weboldalon

A márkaépítés a termék tulajdonságain alapul, a külső megjelenésén, illetve a márka értékén. A márkanév és a márkajelzés kiválasztásakor törekedjünk arra, hogy kifejező, egyedi legyen, könnyen felismerhető, illetve az sem hátrány, ha a jelzés illik a névhez. Választhatunk nemzetközi nevet is, viszont a márkaidentitást minden eszköznek elő kell segítenie.

A márkaépítés egyik legfontosabb eleme a márkaimázs kialakítása. Ugye a márkaimázs a márkáról a fogyasztókban kialakult összkép. A pozicionálás és a branding eredménye, viszont az fontos, hogy ez csak részben befolyásolható. Ennek elemei, az ígéret, ami a márka kommunikációjában jelenik meg. Az arculat, maga a megjelenési mód, a megjelenés vizuális elemeinek összessége. A márkaasszociáció, ami a fogyasztók által a márkához kapcsolt gondolatok és érzelmek. Illetve kihagyhatatlan eleme a márkaszemélyiség, ami a márkához kapcsolt személyiségjegyek, konkrétan emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őt.

A márkaépítés során ki kell alakítani a fogyasztói márkatudatot és a márka asszociációkat, amire alapozható lesz az elégedettség, a bizalom és a lojalitás. Természetes a branding egy nagyon költséges folyamat, de hosszú távon a marketingköltségeket csökkenti, ha sikeres lesz. Lényeg, hogy tartós és konzisztens legyen az eredmény.

A márkaépítés egy folyamat, nem egyszeri, hanem folyamatos munkát igényel. Közel kell vinni a fogyasztókat a termékhez, ki kell alakítani a márkaélményt. Hiszen minden márkának van múltja, személyisége, stílusa, hangulata és baráti köre is (maga a célcsoport).

A márkaépítés folyamatához hozzá tartozik a márka stratégia is, melynek három célja lehet.
1. Márkakiterjesztés, a jó nevű márkák esetében célszerű megoldás az újabb termékeket ugyanazon néven forgalmazni, mert az új márkanév bevezetése igen költséges. Ezeket is három csoportba lehet sorolni, amikor ugyan azon a piacon jelenik meg, amikor rokon piacra lép a márka, és amikor teljesen elütő, másik piacon tűnik fel.
2. Multimárka-stratégia, amikor egy vállalat többféle márkanevet alkalmaz különböző termékcsaládokhoz, vagy akár termékcsaládokon belül.
3. Újrapozicionálás, egy termék ismert előnyeihez képest más előnyét helyezik előtérbe, akkor szükséges, ha egy újonnan belépő versenytermékek jelenik meg a piacon.

A márkahűség erősen függ attól, hogy alacsony vagy magas érdekeltségű a termék, a célcsoport jövedelmi viszonyától, illetve a társadalmi státuszuktól. Egy ember lehet erősen márkahű, amikor mindig ugyan azt vásárolja, lehet márkaválogató, amikor két-három márka között válogat, helyettesíthetőnek minősíti őket. Márkaelhagyó, ha egy ideig ugyan azt veszi, majd valamiért vált, ilyenkor érdemes kutatásokat indítani, hogy miért történhetett ez, az utolsó pedig a csapongó, ezek azok a fogyasztók, akik egyik márkához sem ragaszkodnak, és felettébb árérzékenyek.

A branding hibái, ha nincs meg a megfelelő támogatás, ami nem feltétlen pénzbeli, nincs valódi előny, tehát ígérünk valamit a fogyasztóknak, de nem teljesítjük. A kutatás hiánya egy nagy hiba lehet, hiszen akkor nem lesz megfelelő a célzás, és egy váratlan versenytárs is felbukkanhat. Ha nincsenek érzelmek, rossz a név, vagy egyszerűen nem szerethető a termék, nincs egyedisége, itt általában az ötlet hiánya viszi félre a márkaépítést. Ami pedig a legnagyobb hiba, ha hasonlít a termékünk egy másik termékre, a fogyasztót nem szabad alábecsülni, okosabb mint hinnénk, és fel fog neki is tűnni, hogy koppintottunk.

Ha lecsengett egy időszakunk, mondjuk 6-12 hetes időszak, érdemes utána mérni a márkaismertséget, ezzel is tudomást szerezni arról, hogy mennyire volt sikeres a márkaépítésünk. Ha ilyet vizsgálunk érdemes a márkaemlékezetre specializálódni, és ezzel a kérdéssel indítani “ Milyen márkákra emlékszik az adott termékcsoportból”. Ha a válaszában a felsorolt márkák közül az első háromban benne van az általunk vizsgált termék, akkor örülhetünk mert a “top of mind” emlékezetében vagyunk. Ha nem vagyunk az első háromban, semmi gond akkor is a spontán emlékezetébe sikerült beégetnünk magunkat. Viszont ha a fogyasztónk csak egy márkát tud felsorolni, akkor beszélünk domináns emlékezésre, tehát ehhez a márkához erősen kötődik a fogyasztónk, ha ez a mi márkánk, akkor sikeresek voltunk.

Mi a véleményetek erről? Nektek melyik a kedvenc márkátok? Írjátok meg kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
Facebookon
Instagramon
Weboldalon

Mi is az a márka? Egy név, kifejezés, jel, szimbólum, design vagy ezek kombinációja. Célja, hogy adott eladó vagy eladók adott csoportjának termékeit vagy szolgáltatásait azonosítsa és megkülönböztesse őket a versenytársakétól. Ma már minden márkázható, és mindent márkáznak is, és hogy miért? Most ezeket a különleges tulajdonságokat fogjuk sorra venni, hogy miért van az, hogy a leghomogénebb termékeket/szolgáltatásokat is felruházzák valamilyen márkanévvel.

Először is beszéljük meg milyen márkafajták léteznek:

Generikus márka, márkanév nélküli termék.
Termékmárka, egyedi terméket, vagy termékváltozatokat jelöl, például Jar mosogatószer.
Vállalati márka, a gyártó által előállított termékeket, vagy termékcsoportokat jelöl, például, Exclusive Group.
Fedőmárka, a vállalati márkanév és a termékmárka kombinációja, például Exclusive Clening Service.
Támogató, vagy közös márka, több vállalati márkanév együttes alkalmazása, például ha egy TV csatorna egy film készítő stúdióval együtt dolgozik, akkor együttesen használják majd a nevüket.
Kereskedelmi márka, csak egyes kereskedelmi, vagy áruházláncokban értékesítik, például a Tesco saját márkáj

De mi is a márka szerepe? Ugye a termék az, amit a gyártó gyárt, de a márka az, amit a fogyasztó megfog vásárolni. A márkával csökkentheted az árrugalmasságot, hiszen neked az a jó, ha a fogyasztód rugalmatlan, mert akkor áremelésnél sem fog leváltani téged. Megkülönböztet a versenytársaktól, hűséget generál, ha a vevőd márkahű, és nem márkaválogató. Ha a termékeidet bővítenéd, sokkal egyszerűbb helyzetbe leszel, hiszen nagyobb eséllyel fogják kipróbálni az új termékedet, amelyet ugyan azon a márkanévvel dobtál a piacra. A kereskedelemmel szemben alkupozíciót jelenthet.

A márkának a legfőbb funkciója, hogy azonosít téged, márka asszociációt tudsz elérni, ami ha szerencsés helyzetben vagy, akkor a pozitív gondolatok lesznek. Állandó minőséget garantál, ami nem egyenlő azzal, hogy kiváló minőséget nyújtasz, csak a fogyasztód pontosan tudja, hogy a megvásárolt termékért cserébe mit fog kapni. Orientálja a fogyasztót, hiszen ígéreted ad neki, és értéket közvetít, valamilyen üzenetet hordoz magával.
Illetve segít kialakítani a kapcsolatot a fogyasztóval, “barátságot ad” neki. Hiszen a reklámokban az üzenetek segítségével tudsz a célcsoportoddal kommunikálni, így ha ő megvásárolja a terméked, úgy érzi, hogy a csoportod tagjává vált. Van egy ábra, melynek neve, LOVEMARKS. Ennek segítségével el tudod dönteni, hogy a te márkád hova tartozik. Természetesen mindenkinek a vágya/célja, hogy a szeretett márka kategóriában legyen. A modell 4 csoportra bontja a márkákat, két tényező alapján, az elismerés, és a szeretet szempontjai szerint.
Ha a termékedet elismerik, de nem annyira nagyon szeretik akkor a “BRAND” (márka) kategóriába tartozol.
Ha nem is ismerik el a termékedet, és nem is annyira szeretik akkor a “PRODUCTS” (termékek) csoportjában vagy.
Ha nagyon szeretik a termékedet, de nem annyira ismerik el (ilyenek szoktak lenni a hóbort, divat áruk, amelyekkel nagyon nagy széllel betörnek a piacra, majd pár hónapon belül lecsengenek), akkor a “FADS” (divatok) részben toporogsz, ahonnan kitörni nem igazán, vagy nagyon nehezen lehet.
Ha szeretik a termékedet, és el is ismerik akkor gratulálunk “LOVEMARKS” vagy! Ez a kategória biztonságot ad a fogyasztónak, hiszen kötődik hozzád, biztosan van a márkáddal kapcsolatban egy története is. Az ilyen fogyasztók nagyon nehezen válnak meg a szeretett terméküktől, úgy hogy mindenkit arra buzdítok, hogy törekedjen erre. Fontos azt leszögezni, hogy ha MA a szeretett márka kategóriában élvezed a napot, az nem biztos, hogy holnap is ott leszel, hiszen ezek a viszonyok nagyon gyorsan változhatnak. Mindennap tenned kell azért, hogy ez így maradjon, folyamatos munkát igényel.

A legnagyobb átka a márkának az, hogy ha egyszer valamit rosszul csinálsz a vevőid elpártolnak. Akkor is azonosít, de a negatív élménnyel, az összes funkciója meg marad, de mind mind negatív asszociációt hordoz majd. Ha nem figyelsz örökre megpecsételheted a márka nevedet. A vállalatok ezért szoktak több márkanévvel is dolgozni, hogy ha az egyik bebukik legyen B megoldás. Összegzésképpen pedig annyit, hogy amiket itt leírtam minden kétféle képpen sülhet el, ezért nagyon oda kell figyelni a márka építés során!

Nektek mi a véleményetek erről? Van szeretett márkátok? Írjátok meg kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
Facebookon
Instagramon
Weboldalon

Mindenki aki foglalkozott már marketinggel ismeri, vagy hallott már a 4P-ről, azaz a marketing mix fogalmáról. McCarthy 1967-ben dolgozta ki ezt az elméletet, és azóta bevésődött a marketing tudományágába. Akár közgazdasággal akarunk foglalkozni, akár menedzseri pozícióra törnénk, biztosan egyszer már meg kellett ezt tanulnunk. Az akkori gazdasági környezetben sikeresen alkalmazható is volt, megkülönböztető jegyei versenyelőnyt jelentettek, viszont kevesen gondolnak bele, hogy azóta eltelt több mint 50 év.

Ebben a blogban végig nézzük az elmúlt 50 év paradigma váltásait a marketing tekintetében. Sajnos az iskolákban még mindig csak a 4P-t tanítják, pedig ma már létezik a 4C, és ami a legaktuálisabb a 4E. De ne szaladjuk ennyire előre nézzük mi az a 4P.

Product, termékpolitika. Ez alatt értjük a minőséget, hogy milyen formája van, a csomagolást, van-e hozzá garancia, és maga a márkanév is a termékpolitika része. Amikor stratégiát készítünk érdemes ezzel a lépéssel kezdeni, hogy először “megálmodjuk” a terméket.
Price, árpolitika. Az engedmények, akciók, hitel feltételek tartoznak ide főként, és természetesen, hogy milyen árkategóriába soroljuk az adott árut.
Place, disztribúció. Minden logisztikai folyamat ide tartozik. Maga a csatorna, ahol értékesítünk, a készletezés, de még a választék is.
Promotion, marketingkommunikáció. Ezt talán nem magyarázom meg, hisz az előző blogomban ezt fejtettem ki.

Egyedüli nagy hibája ennek az elméletnek, hogy csak és kizárólag a kézzel fogható termékekre lehet rávetíteni, a szolgáltatásokkal nem foglalkozik. A másik, amit kritikaként megfogalmazható, hogy vállalati szempontból közelíti meg. Akkoriban ez teljesen normális volt, hogy azt vetted meg, ami volt, az embereknek nem volt túl nagy igényük. De mi történt ezután? A termelésorientációt leváltotta a vevőorientáció. Ehhez a jelenséghez, illetve a szolgáltatások elterjedéséhez a 4P koncepció megreformálását követelte. A vevők alkuerejének és a piaci verseny intenzitásának növekedése új megközelítést igényelt a marketingeszközök felfogásában. Az új felfogást a 2000-es évek környékén dolgozták ki, Robert Lauterborn nevéhez kötődik a 4C modell. Ugyan az, mint a 4P annyi különbséggel, hogy a vevő szemszögéből közelítik meg.

Costumer value, vevő érték. A fókusz a fogyasztói igényeken van, nem a termelési lehetőségeken. Tehát most már nem azt termelek, amit tudok, hanem azt mire van kereslet.
Cost to satisfy, a fogyasztás teljes költsége. Nem csak a bolti árát kell kalkulálnunk, hanem ha mi paradicsomszószt árulunk, és esetleg abból bolognai-t készít a vevőnk, akkor meg kell vennie hozzá a húst és a tésztát is. Ha a fiatalok a célcsoportunk, akkor tudunk kell, ha bulizni mennek, a jegy mellé a taxi költséget is ki kell fizetniük.
Convenience to buy, kényelmi vásárlás. Az egyszerűség, gyorsaság egyre fontosabb igény, például a hitelkártyák, paypass-os fizetés.
Communication, a manipuláló, felülről jövő kommunikáció helyett interaktív, egyenrangú kommunikáció váltotta fel.

Na de mi most a helyzet? A vásárlók megszerezték az irányítást. A vevők immár tudatosan irányítják magukhoz azokat az információkat, melyek személyes érdeklődésük tárgyát képzik. További nehezítés a marketing számára, hogy saját maga számára hiteles információt napjainkban gyakorlatilag minden vásárló szerezhet közösségéből, mint pl. Twitter, FaceBook, MySpace, stb.

A termék helyett - Experience, a tapasztalat lesz előtérben, amikor arra sarkalljuk a vevőt, hogy próbálja ki termékünket, hogy megtapasztalhassa milyen.
Árpolitika helyett - Exchange, csere érték, nem arra gondol ez a modell, hogy mostantól barter üzletek lesznek, hanem a terméken felül valamilyen értéket ad még hozzá.
Disztribúció helyett - Everywhere, tehát mindenhol kapható már minden.
Marketingkommunikáció helyett - Evangelism, misszióvá kell válnia a terméknek.

Ti ismertétek ezeket a modelleket? Szerintetek a 4E beválhat? Írjátok meg kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
Facebookon
Instagramon
Weboldalon

A reklámpszichológia a reklámok megjelenésével párhuzamosan létrejött tudományág. Nagyjából az 1830-as évektől használják a reklám kifejezést, de csak az 1900 évestől használták fel a pszichológiai kutatási eredményeket reklámcélokra.

A pszichológiai iskolák közül, amelyeket a reklámozások során használtak fel, hat darabot ismerünk. Bár mindegyiket egy-egy időszakhoz tudjuk kötni, attól még a mai napig felhasználják a kampányok során.

1. Behaviorizmust az 1900-as években jött létre, melynek alapja az inger-válasz vizsgálat volt, és alapelve pedig a jutalmazás. Nem foglalkozott ez az iskola a folyamatokkal, az érzelmi, kulturális hatásokkal, egyedüli célja a figyelemfelkeltés és az emlékezeti hatás elérése volt. Feltételes reflexet akar kialakítani a reklám jelei és a befogadó gondolatai között, nyilván a reklám adja az inger, mi válaszként pedig a gondolatot. Ezt a reflex-kapcsolatot minél gyakoribb ismétléssel lehet kiépíteni, így a cselekvési folyamatok majd mechanikusan indulnak be. Például a pöttyös túrórudi reklámjában már nem szükséges magát a terméket megjeleníteniük, hiszen ha egy tárgyon fehér alapon piros pöttyöket látunk egyből az adott márkára asszociálunk.

2. Pszichoanalízis a negyvenes években kezdett feltörni. Alapja az emberi motivációk felkutatása volt, amit ma már feltáró vizsgálatokkal végzünk, mint például, mélyinterjúk vagy fókuszcsoportos interjúkkal. A reklámok lényege a meggyőzés, bár ilyenkor gondolhatunk arra, hogy a mai reklámoknak is ez a céljuk. Az akkoriban létrejött reklámok nagyrészt a közönség hiedelmeinek figyelembevételével fejtette ki üzenetét. Legtöbbször a bűntudat feloldása volt a cél, illetve a kulturális hatások leküzdése. A magatartásra, viselkedésre próbál hatást gyakorolni, például akkoriban a Malboro cigarettát gyerekekkel reklámozták, akik üzentek az anyukájuknak, hogy semmi gond, nyugodtan dohányozz.

3.Gestalt pszichológia a második világháború után lett népszerű. Az alaklélektant tanulmányozta, és azt mondta ki, hogy a jó formákat könnyebben észleljük, mint a rossz formákat. Maga az észlelés a forma kontextusától és a befogadótól is függ. Magához igazította az ingereket, hisz a vevő majd a saját érzékelésének megfelelően egészíti ki azt. A reklámokban érthetetlen, kétértelmű dolgokat jelenítenek meg.

4.Kognitív iskola a hatvanas, hetvenes években volt a jellemző. Alapkérdése, hogy hogyan transzformáljuk a külső ingerek belső jelenéssé, hogyan születik meg az emberekben a döntés, illetve hogy hogyan viselkedünk adott helyzetekben. Memória kutatásokat végeztek, az emlékezeti hatásokat vizsgálták. Ebben az időszakban egy marketing háború alakult ki, mindenki erő teljesen elkezdte pozicionálni, differenciálni a termékét. A reklámok a jutalom helyett előnyöket céloznak meg, tehát nem akcióznak, hanem bemutatja azt, hogy miért jó az ő terméke.

5. A szociálpszichológia a nyolcvanas kilencvenes évektől a kreatív reklámok fénykorától alkalmazták. Az érzelmi meggyőzés időszaka, nem az informálás, felvilágosítás, hanem a közlekedés elmozdítása volt a cél. Megjelentek a fogyasztói magatartás, életstílus, életmód kutatások is.

6. Napjainkban pedig az “ÉN” birodalma dominál, ami a reklámok információs robbanásával párhuzamosan került elő. Kreativitást a hatékonyság váltotta fel. Média használati szokásokat vizsgálják, hogy ezzel is hatékonyabb kampányokat tudjanak létrehozni.

Nektek mi a véleményetek erről? Szerintetek melyik volt a legjobb módszer? Írjátok meg a kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
Facebookon
Instagramon
Weboldalon