Mindenki aki foglalkozott már marketinggel ismeri, vagy hallott már a 4P-ről, azaz a marketing mix fogalmáról. McCarthy 1967-ben dolgozta ki ezt az elméletet, és azóta bevésődött a marketing tudományágába. Akár közgazdasággal akarunk foglalkozni, akár menedzseri pozícióra törnénk, biztosan egyszer már meg kellett ezt tanulnunk. Az akkori gazdasági környezetben sikeresen alkalmazható is volt, megkülönböztető jegyei versenyelőnyt jelentettek, viszont kevesen gondolnak bele, hogy azóta eltelt több mint 50 év.

Ebben a blogban végig nézzük az elmúlt 50 év paradigma váltásait a marketing tekintetében. Sajnos az iskolákban még mindig csak a 4P-t tanítják, pedig ma már létezik a 4C, és ami a legaktuálisabb a 4E. De ne szaladjuk ennyire előre nézzük mi az a 4P.

Product, termékpolitika. Ez alatt értjük a minőséget, hogy milyen formája van, a csomagolást, van-e hozzá garancia, és maga a márkanév is a termékpolitika része. Amikor stratégiát készítünk érdemes ezzel a lépéssel kezdeni, hogy először “megálmodjuk” a terméket.
Price, árpolitika. Az engedmények, akciók, hitel feltételek tartoznak ide főként, és természetesen, hogy milyen árkategóriába soroljuk az adott árut.
Place, disztribúció. Minden logisztikai folyamat ide tartozik. Maga a csatorna, ahol értékesítünk, a készletezés, de még a választék is.
Promotion, marketingkommunikáció. Ezt talán nem magyarázom meg, hisz az előző blogomban ezt fejtettem ki.

Egyedüli nagy hibája ennek az elméletnek, hogy csak és kizárólag a kézzel fogható termékekre lehet rávetíteni, a szolgáltatásokkal nem foglalkozik. A másik, amit kritikaként megfogalmazható, hogy vállalati szempontból közelíti meg. Akkoriban ez teljesen normális volt, hogy azt vetted meg, ami volt, az embereknek nem volt túl nagy igényük. De mi történt ezután? A termelésorientációt leváltotta a vevőorientáció. Ehhez a jelenséghez, illetve a szolgáltatások elterjedéséhez a 4P koncepció megreformálását követelte. A vevők alkuerejének és a piaci verseny intenzitásának növekedése új megközelítést igényelt a marketingeszközök felfogásában. Az új felfogást a 2000-es évek környékén dolgozták ki, Robert Lauterborn nevéhez kötődik a 4C modell. Ugyan az, mint a 4P annyi különbséggel, hogy a vevő szemszögéből közelítik meg.

Costumer value, vevő érték. A fókusz a fogyasztói igényeken van, nem a termelési lehetőségeken. Tehát most már nem azt termelek, amit tudok, hanem azt mire van kereslet.
Cost to satisfy, a fogyasztás teljes költsége. Nem csak a bolti árát kell kalkulálnunk, hanem ha mi paradicsomszószt árulunk, és esetleg abból bolognai-t készít a vevőnk, akkor meg kell vennie hozzá a húst és a tésztát is. Ha a fiatalok a célcsoportunk, akkor tudunk kell, ha bulizni mennek, a jegy mellé a taxi költséget is ki kell fizetniük.
Convenience to buy, kényelmi vásárlás. Az egyszerűség, gyorsaság egyre fontosabb igény, például a hitelkártyák, paypass-os fizetés.
Communication, a manipuláló, felülről jövő kommunikáció helyett interaktív, egyenrangú kommunikáció váltotta fel.

Na de mi most a helyzet? A vásárlók megszerezték az irányítást. A vevők immár tudatosan irányítják magukhoz azokat az információkat, melyek személyes érdeklődésük tárgyát képzik. További nehezítés a marketing számára, hogy saját maga számára hiteles információt napjainkban gyakorlatilag minden vásárló szerezhet közösségéből, mint pl. Twitter, FaceBook, MySpace, stb.

A termék helyett - Experience, a tapasztalat lesz előtérben, amikor arra sarkalljuk a vevőt, hogy próbálja ki termékünket, hogy megtapasztalhassa milyen.
Árpolitika helyett - Exchange, csere érték, nem arra gondol ez a modell, hogy mostantól barter üzletek lesznek, hanem a terméken felül valamilyen értéket ad még hozzá.
Disztribúció helyett - Everywhere, tehát mindenhol kapható már minden.
Marketingkommunikáció helyett - Evangelism, misszióvá kell válnia a terméknek.

Ti ismertétek ezeket a modelleket? Szerintetek a 4E beválhat? Írjátok meg kommentbe!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
Facebookon
Instagramon
Weboldalon