Elérkeztünk a tárgyalások utolsó pontjához, amiben tanácsot tudnék adni. Ez nem más, mint a metakommunikáció. A testbeszéd a tárgyalási kommunikáció szerves része, testtartásunkkal, arckifejezésünkkel, stb. sok mindent elárulhatunk magunkról. Így, oda kell figyelnünk ezekre a dolgokat, hogy minél kevesebb információt szolgáltassunk partnerünknek gondolatainkról. Egy bizonyos mértékig visszafogható, sok gyakorlással “profik” lehetünk ebben, de teljes mértékben nem tudunk mindent eldugni a másik fél elől. Így logikusan következik, hogy a másik sem tudja, tehát meg kell tanulnunk nagyon jól olvasni ezekből a jelekből, így befolyásolva a tárgyalás kimenetelét.

Tárgyalási szituációban a testhelyzetből következtetni lehet a partner pillanatnyi lelkiállapotára, tudatosan befolyásolhatjuk érdeklődését, figyelmét. De ugye, mire is kell figyelnünk?

Maga a testtartás is elárulhat sok mindent. Ha összekulcsolt kezekkel, esetleg lábakkal, tőlünk messzebb helyezkedik el a másik, esetleg teste még csak nem is fordul felénk, tudhatjuk, hogy elzárkózott tőlünk, véleménykülönbséget jelez. Ha fordított a helyzet, akkor nyitott az üzletre, vagy épp a helyzetre, ami kialakult. Ha hirtelen vált testtartást, gyorsan kell kapcsolnunk, hogy jó-e, amit épp közlünk vele, vagy egyáltalán nem tetszik neki a helyzet. A partner nagy levegővétele, sóhajtása is ellenállást fejez ki, illetve ha arckifejezése hirtelen megváltozik, és nem nyitott tekintetet sugall felénk, akkor is jobb, ha gyorsan cselekszünk.

Ha a széken izeg-mozog, a szélére húzódik, nem találja a megfelelő testhelyzetet, azt jelenti, hogy izgatottságot, nyugtalanságot jelez felénk. Az ökölbe szorított kéz, dühöt, frusztrációt jelent, illetve ami nagyon látványos, ha hangszíne, beszédtempója megváltozik, mindegy, hogy gyorsul, vagy épp lelassul, tudhatjuk, hogy dühöt érez. Mindenki máshogy dolgozza fel a frusztráltságot, így van, aki hirtelen hadarni kezd, és van, aki nagyon kimérten, lassan osztja meg velünk sérelmeit.

Ha a befogadó hirtelen összezárja az állkapcsát, homlokát, vagy szemöldökét ráncolja, akkor fel kell ismernünk, hogy a partner nyugtalan és/vagy feszült. Ha számára kényes ügyet tárgyalunk, halkan fog hozzánk beszélni, viszont számára fontos kérdésről hangosan, szenvedélyesen fog kommunikálni.

Érdeklődést hiányát nem mindig egyszerű észrevenni, de ha ismerjük az apró jeleket, gyerekjáték lehet számunkra. Ha nem a szemünkbe néz a másik, -bár ez sok mindent jelenthet-, esetleg a padlót nézi, vagy elnéz a vállunk felett több, mint valószínű, hogy nem érdekli a téma. A nyilvánvaló jelek még természetesen az ásítás, vagy a távolba meredő szemek. Ha hirtelen megszakad a szemkontaktus, vagy lehajtja a fejét, akkor viszont az őszinteség hiányára utalhat.

A legnehezebben az arckifejezésünket, illetve a hanglejtésünk tudjuk befolyásolni, így arra kell “edzenünk”. Bármilyen megdöbbentő dolgot hallunk mindig poker face legyen a reakciónk. Mosolyogjuk, egyenletes tempóba beszéljünk, tartsuk végig a szemkontaktust. Ha kellő pillanatokban bólintunk, azzal a partnert beszédre biztatjuk. Kerüljük a görnyedt testtartást, mert ezzel is az érdektelenségünket fejezzük ki.

Ti ismertétek ezeket a metakommunikációs jeleket? Ha igen, alkalmazzátok is? Írjátok meg nekünk kommentbe a tapasztalataitokat!

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
Facebookon
Instagramon
Weboldalon