Miért nem lesz sikeres egy-egy reklámkampány? Ezt fogjuk ma kielemezni, hogy ennek milyen okai lehetnek. Természetesen azokon az okokon túl, amiről nem a marketinges vagy a kivitelező tehet. 

A mai emberek legtöbbje már meg sem hall téged, elengedi a füle mellett a reklámok többségét, ami a tudat alattijában egy védekező mechanizmusként jött létre. Mi is a reklám a vállalatok részészről? Kommunikáció, “Itt van a szuper vállalatom, a szuper termékem, kérlek vedd meg és csak úgy hidd el nekem, hogy jól jársz ezzel”. Mi ezzel a baj? Hiszen a cégeknek muszáj valahogy tudatniuk a fogyasztóival, hogy léteznek, valamilyen produktumot termelnek és ezt megosztják a külvilággal. Ott kezdődik a hiba, hogy a közönséghez már máshogy jut el. “Már megint betolakodtak a szférámba, nem tudom megnézni rendesen a filmemet, hiszen már megint reklámokat látok, és folyton idegesítő pop-up-ok ugranak fel, ha épp internetezek, sehol sincs nyugtom.”

 Nap, mint nap rengeteg inger éri a fogyasztókat, a munkahelyen, a metrón, az utcán, és a fent leírtak alapján még az otthonábán is, így alakult ki bennük a “vidra effektus”. 
Amikor a vidra vízbe megy képes becsukni a fülét, hogy ne menjen bele víz. Ez történik az emberekkel is, becsukják a receptoraikat, hogy ne jusson el hozzájuk a reklám. Bár Ők nem a fülüket csukják be, hiszen hallják, avagy látják, hogy reklám megy, de nem észlelik, hogy mégis milyen reklám, így nem jut el a befogadásig. 

 Védelmi reflex még a “szelektív vakság” és a “formai vakság” is. Nagyon hasonlítanak egymásra, igazából a lényegük ugyan az, hogy az ember megtanulja, hogy bizonyos helyekről számára csak haszontalan információk áradnak, így ezeket a helyeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyja. Az utolsó reflex pedig, amit ide sorolnék az az “érzelmi vakság”. Nagyon hasonlít az előző kettőre, annyiban különbözik, hogy valamilyen negatív élménye fűzödik az adott márkához, így ha felismeri tudat alatt, már nem is foglalkozik vele. 

 Tehát ezeknek tudatában jogos lehet a kérdés, hogy még is hogyan kellene megszólítani a közönségünket. Azt tudnám ajánlani, hogy ne mi beszéljünk hozzájuk, hanem velük együtt beszélgessünk. Nevettesük meg őket, adjunk nekik tanácsot, számukra érdekes információval szolgáljunk, kérjük ki a véleményüket, barátkozzunk velük.

Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket
Facebookon
Instagramon
Weboldalon