Mi is az a Franchise rendszer? A franchise egy olyan, szerződésben rögzített gazdasági együttműködési forma, amelyben a tulajdonos egy vagy több franchise átvevőnek jogot ad bevezetett védjegyének és kipróbáltan sikeres módszerének használatára áruk eladása és/vagy szolgáltatások nyújtása érdekében.
Ez egy szabályozott hosszú távú együttműködés, amely jogi önállóságot biztosít. A franchisor licencdíj ellenében átadja a piacon már bevezetett rendszerét, márkanév-használatát az átvevőnek. De fontos, hogy ez mindig szerződésben rögzített területen és időben történő önálló használatra szól. Az árubeszerzés általában adott forrásból származik, amit az átadó határoz meg. Nagy többségében az üzletkialakítása és a működése is megadott szempontok alapján kell történnie, és a rögzített szabályok alól senki se bújhat ki. Illetve a franchise biztosít rendszer gazdaszolgáltatásokat is, amelyeket igény szerint igénybe lehet venni.
Ez feljogosíthat ugye bár a márka, cégnév használatára, az árucikk/árucsoport gyártására vagy forgalmazására, termelési eljárások, receptúrák elsajátítására, és az értékesítési program alkalmazására. A franchise-t átadó támogatást nyújt az üzlet felépítéséhez, kialakításához, illetve folyamatos menedzsmenthez. Az átadó szempontjából a legfontosabb az üzleti koncepció védelme, hogy egy esetleges kilépés esetén az átvevő ne alakíthasson ki ugyanolyan, vagy hasonló üzletet.
Ha ilyenbe akarjuk vágni a fejszénket jobb, ha tudjuk, hogy milyen költségekkel kell számolnunk. Először is van egy elsődleges belépési díj, ezután pedig egy fix havi/negyedéves/éves díj. Természetesen, mint minden vállalat indításánál, itt is lesznek indulási költségek, amelyek legfőképp az ingatlant fogják érinteni. Ez megbeszélés szerint változhat, vagy az átadó biztosít telephelyet, melyet bérbe ad, vagy az átvevő intézi az ezekkel járó feladatokat. Nagyrészt ilyenkor forgalom utáni jutalékot szoktak elkérni, de van, hogy fix díjas. Ahogy fent említettem az árubeszerzés adott forrásból származik, ez azért lehet hátrány, mert ha mi találunk, egy olcsóbb beszállítót nem változtathatunk.
Kilépés esetén, az átadó előírhatja, hogy az átvevőnek találnia kell maga helyett egy másik átvevőt, vagy transzferdíjat kell fizetnie, az átadó vesztesége miatt.
Az átadó számára előny, hogy olcsóbb és gyorsabb földrajzi terjeszkedést tud ezzel elérni, és folyamatos árbevétellel rendelkezik. A marketingköltségeket is közösen fizetik, így ezen is tud „spórolni”. Nagyban növeli/növelheti az átadó versenyhelyzetét, illetve nyereségre tehet szert a közös beszerzésből. Viszont hátrány számára, hogy a sikere függ az átvevő gyakorlatától, az átvevőt folyamatos ellenőrzés alatt kell tartania, és hogy érdekkonfliktusok alakulhatnak ki az átvevővel.
Az átvevő számára előny, hogy jól ismert márka, ez egy kipróbált ötlet, folyamatos támogatást kap az átvevőtől, illetve egyes esetekben még oktatást is nyújthat. Alacsonyabb a kockázat és nagyobb a hitelessége, és ami szerintem egy hatalmas előny, hogy az átadó szervezi a reklámokat, az értékesítésösztönzést. Hátrányai, hogy folyamatos ellenőrzés és kontroll alatt van, korlátozott a választék, és hogy függ a beszerzési forrástól. Nyilván a díjjak is egy nagy hátrány, és a rugalmatlan árpolitika. A legnagyobb hátránya, és amit a legjobban át kell gondolnia, hogy nagyon nehéz az elválás, illetve hogy esetleg megbízhatatlan az átadó személye.
Nektek mi a véleményetek erről? Ti belevágnátok? Írjátok meg kommentbe!
Ha tetszett a bejegyzés, és még több tartalmat szeretnél tőlünk akkor kövess minket!
